G.B. Carlone építette barokk stílusban, 1730-1732 között. Tornya és a hajó bővítése 1777-1779-ben készült el, a templomnak ezt a formáját látjuk ma is. A főoltár (1782 körül) Grossmann József és Miller János műve. 

A rokokó és copf mellékoltárok szintén a XVIII. századból valók. A szószék copfstílusú, a főoltárral együtt emelték.

Első okleveles említése Demyen néven 1331-ből származik. Szőlőtermelő és borászati kultúrája 1712-től határozza meg a falu gazdálkodását, ekkor telepítették az első tőkéket a falu határába. Demjén a népi hagyományokat őrző települések közé tartozik.

 

A szálloda és a fürdő komplexuma fölött magasodó dombtetőn emelkednek a titokzatos kaptárkövek. Közelsége miatt ideális lehetőséget nyújt kisebb séták megtételére és a dombtetőről nyíló panoráma magával ragadja a természet szerelmeseit. 

 

A kaptárkövek fülkéinek rendeltetéséről, készítőik kilétéről számos legenda, feltételezés, tudományos feltevés született. A legújabb kutatások több fülkekészítési periódust különböztetnek meg a IV-XIV. század között, ám régészetileg egyelőre csak későbbi időszak igazolt.

 

A kaptárfülkék a XI-XIV. században a riolittufába vájt barlanglakásokkal és pincékkel egyidőben jelentek meg, erre a korra utalnak a környezetükben feltárt cserépedény-maradványok is. Írásos forrás még nem került elő a kaptárkövekről, használatuk tekintetében igen különbözőek a feltételezések, a nép szájhagyomány is többféle rendeltetésre utal: 

 

Egy vélekedés szerint a kora középkorban ide menekült, méhészettel foglalkozó bolgár törzs vájta az üregeket a sziklákba, méhkaptárok gyanánt. Ezt az álláspontot támasztja alá az, hogy egyes fülkékben valóban találtak méhviasz nyomokat, cáfolja viszont, hogy a fülkék tájolása sok esetben nem jó irányú, hátlapjuk pedig nem egyszer kifelé dől. Minden érv és ellenérv ellenére mégis innen származik a kaptárkő és kaptárfülke elnevezés.

 

Az Eger környékén megőrződött hagyománykincs szerint egy Szent István korabeli pogánylázadás elesett vezéreinek hamvait helyezték a fülkékbe.

 

A legújabb kutatások nyomán a népvándorlás kora és az Árpád-kor mitológiai öröksége mutatkozik meg ezekben a fülkés sziklákban, melyek a hun-avar-magyar népesség ősi hitvilágával hozhatók összefüggésbe. A kaptárkövek gyakran ősi kultikus helyek voltak, melyre az elnevezésük is utal: Ördögtorony, Nagybábaszék, Nyerges, Kecskekő, Ablakoskő, Királyszéke, Kősárkány, Kőasszony, és néhány fülkében áldozati tárgyakat is találtak.

 

Egy a kaptárkövekhez kapcsolódó szomolyai monda a török világba nyúlik vissza. A törökök által üldözött magyar katonák a puha sziklákból kardjaikkal fülkéket faragtak ki, várszerű erőddé alakítva így át a kaptárköveket. A hirtelenjében kialakított „várat” meglátva a törökök ijedtükben visszafordultak, felhagytak az üldözéssel.

 

Borovszky Samu Borsod vármegye történetében leirt véleménye szerint, a kaptárköveknek minden területen más a helyi elnevezése, ezért nem lehet a ma itt élő népekhez tartozó. Borovszky véleménye szerint a kelták használták, halotti hamvakat helyeztek el benne.

 

Demjén északkeleti határában, a Hegyes-kő déli oldalába vájt monumentális méretű kőhodály áll. A több – sziklá-ból kifaragott – kőoszlopokkal alátámasztott hodály közel 200 m² alapterületű.

A lakófunkció bemutatására szép példát láthatunk a település északnyugati határában, a Laskó-patak egyik mellékvölgyének oldalába faragott Remete-lak sziklahelyiségében. A néphagyomány szerint a helyiséget remeték használták. A pincehelyiség ajtaján belépve még ma is láthatjuk. A hajdani – szintén az alapkőzetből kifaragott – tűzhely és fekhely nyomait, és a falba faragott polcként funkcionáló tároló-vakablakokat.